DJ Bárány Attila Facebookon megosztotta közönségével, hogy miért is jó az, ha az ember "szétpofázik" egy mixet. Ő maga értetlenül áll a jelenség előtt, miért is támadják érte ilyen sokan. Másoknak nyilván az érthetetlen, hogy ő maga, illetve az amit tágabb értelemben képvisel úgy általában a vidéki Magyarországon, még mindig él és népszerű.
"Sokan támadnak azzal, hogy szétpofázom a számokat, a bulikat. Hogy miért kell ezt csinálni, miért nem fogom be a számat és csak játszom a zenéket (amikkel egyébként sok baj nincs még a fikázósok szerint sem)?"
Bár kizárt, hogy fikázós legyek, azért zenét kritizálni szubjektív dolog, valakinek nyilván nagy baja van vele, valakinek kisebb, másnak semmi. Tény az, hogy a Sterbinszky-Bárány-Hamvai tengely még mindig populáris a vidéki diszkókban. Sehol máshol nem találkoztam még ezzel a jelenséggel, csak és kizárólag az ilyen vidéki diszkókban (na jó, hazudtam, a húsvéti vurslikon is). Majdnem minden diszkós beszél - Dévényi Tibi bácsitól kezdve a bivalyszentmotorosi Maszkulánhatvankilenc klub rezidenséig, viszont egy sem annyit, mint Bárány Attila.
"Most ugrik a majom a vízbe… Szerintetek ha nem beszélnék annyit és nem tudnám kifejezni magam bármilyen témában a saját stílusomban, akkor engem kértek volna fel, hogy legyek a RÁDIÓ 1 esti műsorának a házigazdája? Kvázi az, amit oly sokan utálnak, segített nekem abban, hogy odáig jussak, ahol most is vagyok."
Ez azonban nem bizonyítja azt, hogy egy DJ-nek sokat kell beszélnie a sikerhez, vagy egyáltalán beszélnie kell hozzá. Sőt, egy rendesen működő zenei társadalom a DJ-ket zenei ízlésük egyedisége, naprakészsége, keverési tehetség és produceri képesség alapján szelektálja, valamint közre játszanak olyan dolgok is, mint szervezés és marketing, kulturális műveltség terjesztése, a közönség nevelése. Tökéletes példa erre az angoloknál Digweed, a németeknél Sven Väth, sorolhatnánk. A beszéd általában nagyon sokadik tényező. Ennek ellenére elfogadható Attila érve: tényleg ennek köszönheti a sikerét. Az alábbi mix-részletbe belehallgatva végül lelepleződik a valódi kérdés.
"Nem az [a lényeg], hogy mindenki szeressen, mert az lehetetlen, hanem, hogy tudják, hogy ki vagy! Ebben segít nekem a mai napig az, hogy állandóan beszélek a bulikban."
Ki más hibája lenne, ha nem a közönségé, hogy egy olyan embert juttat szakmai csúcsára, aki - függetlenül attól, hogy tartalmas-e a zenéje vagy sem- DJ-ként esetenként a semmiről beszél, elviselhetetlenül farsul énekel, trágár szavakat skandál? Ő csak egy reakció arra, hogy milyenek is a rajongói, milyen a társadalmi réteg, amit képvisel. Vagyis a címben feltett kérdésre a válasz: ezt csak a DJ közönsége határozza meg. A performanszt nem pusztán a benne felhasznált eszközök határozzák meg, hanem az is, hogy az előadó hogyan bánik velük, illetve, hogy mit akar kifejezni. A közönségnek pedig úgy tűnik, erre van igénye. Ez így szemtől szemben is ciki és elítélendő dolog, és mi sem bizonyítja jobban morális válságunkat. Egy értelmes és tudatos egyénnek nyilvánvalóan zenei ízléstől függetlenül sincs erre szüksége - másrészt ha valaki ilyen szellemi igényt támaszt saját előadásának interpretálására - azzal magát, és műsorának többi elemét, vagyis a zenét is nyilvánvalóan minősíti - aki pedig mindezt helyesli, az önmagát.
A kiút első lépése az lenne, hogy aki tud, élesen elhatárolódik ettől az értékrendtől, ha problémának találja, erre viszont egy nemtörődöm, buta és igénytelen, önmagát kizsákmányoló társadalom nem képes, csak ha több és több egyén mutatja ki: nem erre van igény.
